Mai Mese - e-mail regény

A Mai Mese című regényem nem egy szokványos regény. Az első pillanatra a forma talán meg is lepi a regény olvasóit. A regény olyan irodalmi műfaj, amely az évszázadok során formailag alig változott. Voltak ugyan kisérleti regények, amelyek igyekeztek valami újjat hozni a megszokott világba. De sajnos még mindig túl kevés a kisérleti regény és ezek többsége is alig mer kilépni a regény megszokott kereteiből.

Ez egy e-mail regény. De hát miért ne lehetne egy regényt e-mail formájában megírni? A multban a szokványos regénykereteket feszegető regények között voltak naplóbejegyzés formájában megírt regények (Anne Frank vagy Mikes Kelemen írásai) és voltak olyan regények, amelyek levelek formájában kerültek az olvasó elé. Sőt olyan merész alkotás is volt, ahol a regényíró a formából akart kitörni, mint Elia Kazan forgatókényvszerűen megírt Amerika, Amerika című műve. Újszerű, formabontó megoldás volt az is, amikor Alvah Bessie a Szexbomba című regényében két teljesen különálló síkon vezeti az olvasót. A kisérletező regényírók mégis általában csak addig merészkedtek a regényeikben, hogy az idővel játszottak egy kicsit: át-át léptek a multból a jelenbe, a jelenből a multba. Esetleg regényükben a jövőbe röpítették az olvasót.

Na most, ebben a regényben lépjünk a formával egy nagyot. Szóval ez egy e-mail regény. Tudtommal ebben az első a világon. (Olvastad már valamiben elsőt? Itt az alkalom, tedd meg!)

De nem csak ebben új a Mai Mese című regény. A regény, bármikor bármekkorát is fejlődött, bármilyen új regényformát is igyekezetett követni, mindig megmaradt az egysíkú kommunikáció szintjén: A regényíró beszél, információt ad át, a regény olvasója pedig információt kap. Lehet, hogy vannak a regény olvasása közben gondolatai, véleménye, lehet, hogy amig olvassa a regényt, felmerül benne valamilyen kérdés, de azt kénytelen megtartani magának. A Mai Mese regény ebben is más mint, nagyon-nagyon kevés kivétellel a többi regény. Ebben a regényben egy-egy adott helyen lehetősége van az olvasónak arra, hogy elmondja véleményét, leírja az olvasott regénnyel kapcsolatos gondolatát. És akkor már ez nem csak az én regényem: te is benne vagy, kedves Olvasó.

És ha  utánna kölcsönadod a Mai Mese regényt tartalmazó könyvedet, vagy ajándékba adod, már te is benne vagy, egy kis részben magadat is adod, kitárulkozol. Erről jut eszembe egy gondolatom: Vedd meg a könyvet, olvasd el a regényt, írd be a véleményedet az adott részekhez, azután add oda a regényt ajándékba annak, akinek a legszívesebben ajándékot adnál, akinek meg szeretnéd legalább egy kicsit mutatni magad, el szeretnéd mondani a gondolataidat. Így elmondhatod neki azt is, amit egyébként talán nem mernél személyesen elmondani.

Szóval vedd meg a regényt, vár rád.